Tanulóink mégis megpróbálták szavakba önteni a csillogó szemmel előadott élményeiket, íme:

" Amikor bementünk a gyerekekhez, öröm és szomorúság kettős érzése lett úrrá rajtam, mert nagyon aranyosak voltak a gyerekek, és nagyon sajnáltam is őket. Én nagyon szívesen elmennék nekik segíteni önkéntes alapon, annak ellenére, hogy az 50 órás közösségi szolgálatot már teljesítettem. Nagyon fájó szívvel jöttem el, mert az egyik csecsemő nagyon a szívemhez nőtt, el sem tudom mondani, mit éreztem, amikor rám nézett. " / Sinkó Natália/

" Már nagyon vártam, hogy meglátogassuk a gyermekotthont, bár legbelül féltem, hogy mennyire fog megérinteni. A látogatás még jobban ráébresztett arra, hogy fogadjunk el mindenkit úgy, ahogy van." /Kovács Natália/

"A gondozónők kedvesek voltak, mind velünk, mind az ott elhelyezett gyermekekkel. Látszott rajtuk, hogy elszántan végzik munkájukat és hogy nem bánják, hogy ezt a munkakört választották." /Sinkó Enikő/

"Nagyon tetszett a látogatás, szívesen visszamennék segíteni. Jó volt látni, hogy a körülményekhez képest a gyermekek nincsenek elhanyagolva és a gondozónők amennyire csak lehet, igyekeznek jó körülményeket teremteni nekik." / Antal Anett/